Magamról a honlapra:
Hogy ne csak Péter írjon kommenteket a videóimhoz, én is írnék pár gondolatot magamról, ezzel egy kicsit be is szeretnék mutatkozni.
Amit Péter leírt, az úgy igaz, de kiegészíteném „pár” mondattal. Elsősorban nagyon köszönöm Péternek, aki gyerekorom óta barátom, hogy hosszadalmasan (2 év), de kitartóan nyúzott, látván milyen rég óta (26 éve) videózom, hogy lépjek be a klubba. Ott aztán megtanulhattam a vágás technikáját tőle is, és a többi videós társamtól, akik abban segítettek, hogy még többet tudjak produkálni. Sok támogatást kaptam, ezért köszönet jár nekik. Azóta élvezem igazán ezt a „mesterséget”, amióta vághatom is a filmjeimet, ami számomra egy szórakoztató, szabadidőmet kitöltő művészeti vonal.
Az utazás, a közösségi élet és a természet szépsége mindig élvezetes dolog számomra, és ezeket szeretem is megörökíteni, emléknek eltenni. (ez nem korfüggő!) E három dolog az, amely videózásra ösztökélt anno, és amelyek felerősítették egymást. Így, ha bárki is megnézi a videóimat, jobbára ezekből láthat ízelítőket. Mindig a kellemes, szép, érdekes, és többségében az élet vidám oldalát szeretem megörökíteni, (a rosszat úgyis meg kell élnünk), de legyen némi csattanója is a filmnek, ha van rá lehetőség.
Mindig amatőr videós akarok maradni, nem törekszem egyébre, mint, hogy elsősorban magamat, valamint azon embertársaimat, akiket érdekel, szórakoztassam vele. A videózásomban nem annyira a technikai tökélyre törekszem, bár az sem mellékes számomra. Filmjeimet kézből veszem nem állványról, mert így nagyobb mozgási lehetőséget érzek, és nem foglakoztat, ha kicsit hullámzik, vagy bemozdul a kép, mert megtörténhet ez állványról is. (Azt mondják, elég biztos kezem van.) Videós barátaim többször is hangsúlyozzák, mennyivel jobb lenne, ha állványról venném, de nekem így a jó, bár el kell ismerni, vannak helyzetek, pl. egy beszéd esetén, amikor valóban szükséges az állvány, de én ilyeneket ritkán vállalok be. Legalábbis egyelőre. Filmjeimben elsősorban az a fontos, milyen hangulatot, érzéseket tudok ezzel közvetíteni, ami ily módon számomra kivitelezhetőbb, változatosabb lehetőség, mivel egy kamerával nem lehet olyan látványosan dolgozni, mint több kamerával. Tehát sok ötlet, mozgástechnika, vágókép és odaadás szükséges ahhoz, hogy érdekesebb legyen a film.
Az „Ismerd meg szép hazád” sorozatomon belül tehát, az utazásaim során kapott átélt élményt, lelkiállapotot, benyomást, hangulatot, és nem utolsósorban némi tanulságot, tartalmat, információt is szeretnék ezzel közvetíteni. Nem tervezem meg előre mit, hogyan és mikor filmezek, hanem csak női érzékkel előkapom a kamerámat, és csinálom a dolgot. Nálam a lényeg; vedd észre a lényeget! Már szereztem annyi rutint, hogy én is látom hol, mit hibáztam, de vitába szállok, ha a „nagyok” nem így csinálnák, mert ez nem szokás. Talán pont ezért más az én videózási stílusom, mert nem az előírt, megszokott. Pl. hogy közelítek, távolítok egymás után, hogy vezetem a kamerát, hogy történnek az átmenetek és milyen kameramozgatással lehet olykor feldobni a történetet. Vagy akár az aláírt szöveget, akár vágástechnikát nézem. Vágni szinte kizárólag zenére, (ritmusra) vágok. Legyen összhang a film és a zene ritmusa közt ez nekem nagyon fontos! Addig nem tudom elkezdeni a vágást, amíg meg nem találom a számomra megfelelő aláfestő zenét. De persze ez nem jelenti azt, hogy nem fogadom el a kritikát, amit magam is érzékelek, hogy úgy igaz. Én csupán ösztönösen csinálom, amit csinálok. Az alapvető dolgokat megtanulva nem igazán törekszem a tökélyre, tehát inkább hangsúlyozom az érdekességet, a hangulatot, benyomást. Nem csak egy téma visszatükrözése a feladat számomra. Még a HD- ba való átállás, amit szorgalmaznom kell a magamnak kitűzött „tökély” érdekében, ezt belátom. Jelentem haladok az úton.
A videózásban számomra másik élvezetes tevékenység a vágás, ugyanis viszonylag gyengébb felvételekből is egész jó filmeket lehet készíteni, ha az ember lánya megtalálja azokat a pontokat, ahol szükségszerű effektekkel javítani, vagy még jobban felerősíteni lehet annak tartalmát, hangulatát, esetleg a zene szövegének jelentőségét. Én ebben látom a művészetemet, nem annyira a minőségben, de persze azért az sem lehet még amatőrként sem kutyaütő. Ráérezni arra, hogy mikor, hol és hogyan szükségszerű ezek beépítése. Nem igazán szeretem a felvett fényeken történő művi változásokat, de ha kell, alkalmazom. Én azt szeretem visszaadni, ami akkor, ott, épp történik. A vágástechnikát sokáig a tv-ben is tanulmányoztam, de ma már teljesen hangulatilag dolgozom, mert a rutin már megvan hozzá, de jelenleg még csak SD-ben. Most tehát a fő célom a HD-ben történő vágás, mert ez azért ma már alapvető elvárás. Ezt egy új, profibb vágóprogrammal már tanulgatom.
Mint látható, videóimban leginkább utazási élményeket, tájakat és társasági eseményeket, valamint érdekességeket szeretek közvetíteni. Felhívni a figyelmet hazánk szépségeire, nevezetességeire és baráti körünk, klubjaim társasági életére. Társasági emberke lévén nem rettenek el attól sem, hogy utazásaim során ne csak tájakat, nevezetességeket, tanulságokat örökítsek meg, hanem magunkat is némiképp beleszövöm, mert ezzel kerek a történet, és a családom sem zárkózik el ettől. Számomra elég egysíkú lenne a film, ha ezek a kis villanások nem lennének benne, ha történet megkívánja. Olykor igyekszem az érdekesség és vidámság kedvéért némi pici csattanóval is feldobni filmjeimet, ami eddig úgy láttam tetszett is.
Persze van még sok tanulnivalóm, amin rajta is vagyok, amatőrködöm tovább, és remélem mindig lesz valami új ötletem, amivel némi figyelmet kicsiholhatok azoktól, akiket érdekel.
Hát ennyit az én videó technikámról. Azt mondom ez egy jó tevékenység! Merem állítani, hogy elmét, szívet, akaratot, állóképességet, kitartást erősítő, és örömet adó tevékenység. Én élvezem, bármi is a kritika róla, rólam. Mindenki magából indul ki, így én is. Ez az én utam.
Hát ennyit a „pár” mondatomról, remélem nem fárasztottam le vele senkit.
Judit