VIII. Országos Tamburás Találkozó 2016 Budakalász …avagy egy forgatás története

VIII. Országos Tamburás Találkozó 2016 Budakalász …avagy egy forgatás története

     2015-re nyúlik vissza ennek a forgatásnak az előzménye. Történt akkor, hogy a budakalászi Zeneiskola igazgatónője, Hermeszné Uracs Mónika megkérdezte, hogy a Fotóklub tudna-e az akkor épp szervezés alatt lévő, VII. Országos Tamburás Találkozóról felvételt készíteni?
-Természetesen, tudunk, -válaszoltam. Megbeszéltem a klubban, hogy milyen feladatok vannak ezzel kapcsolatban, és kértem, hogy akinek kedve van, jöjjön, csináljuk meg közösen. Amatőr társaságnak, különösen pedig, hogy ilyesmit rajtam kívül nem csinált még senki, elég komoly kihívást jelentett az egész napos elfoglaltsággal járó, komoly odafigyelést, és szakmai igényességet is kívánó munka. Tartottunk is tőle, de bíztunk magunkban, és úgy gondoltuk, akármi is lesz a vége, mindenképpen tanulságos lesz, és rengeteg élménnyel fogunk gazdagodni. Mivel a zeneiskolai szervező tanárok is menet közben éreztek rá a dolgok ízére, folyamatosan és többször változtak az igények, amelyeknek igyekeztünk eleget tenni, természetesen csak a szűkös lehetőségeink szabta határokon belül.
Az alap az volt, hogy a zenei eseményt három HD kamerával rögzítsük, és az egyik kamera képét a Faluház folyosóin elhelyezett monitorokra játsszuk ki. A rögzített anyagból utómunkák elvégzése után készüljön DVD, amely a Zeneiskola tulajdona lesz, illetve a szervező alapítvány dokumentálhassa a rendezvény megvalósulását a támogatást nyújtó Nemzeti Kulturális Alap felé.
A megvalósítás során, az élénk érdeklődés, és tenni akarás lendületében a három fixen telepített kamera mellett, egy negyedik, mozgó kamera is beszállt a munkába. Ez túl azon, hogy mozgalmasabbá, látványosabbá tette a nyersanyagot, -és az utómunkák után a kész filmet is!- rendkívül megnehezítette az utólagos vágást. Ugyanis, hogy a kamerák között a szinkron megmaradjon, azt az utasítást adtam az operatőröknek, hogy a felvétellel semmiképpen se álljanak le, -bármi is történjen,- csak az én utasításomra állíthatják meg a felvételt. A negyedik, -mozgó- kamera operatőre azonban minden felvett snitt után leállt, újabb képet fogott és indult, majd ismét leállt. Ezért minden felhasznált snittjét pozicionálni kellett a megfelelő zenéhez, majd a többi kamerával kocka pontosan összeszinkronizálni. Mit mondjak, kihullott néhány szál hajam a művelet közben, de a végeredmény megérte! Felment a színpadra, a zenészek közé is, és remek közeliket fényképezett az arcokról, kezekről, hangszerekről, a hangosító technikáról, a közönség soraiban a ritmusra járó kezekről, lábakról, a figyelő tekintetekről.

Itt egy rövid részlet az eredményből:

     Ennyi elég is a tavalyi műsorról. Ezt is csak azért bocsájtottam előre, hogy látható legyen, nem minden előzmény nélkül való volt az idei felkérés. (Bizonyára tetszett a tavalyi munkánk.) A feladat majdnem azonos volt a tavalyival, azzal a különbséggel, hogy idén nem kérték a kamera képének kijátszását a folyosói monitorokra. Ennyivel egyszerűsödött az elvárás, de én további egyszerűsítést is akartam. Sehogyan sem fűlött a fogam a hosszadalmas és igen aprólékos utómunkákhoz! Ezért mozgó kamera nem szerepelt a tervben, -jelentős többlet látványelemről mondtam le ezzel!- csak a három, dobogóra fixen telepített HD kamera. Mind a három mögött egy-egy operatőr. Szerencsére sikerült megnyernem az ügynek az egyik –nem klubtag- barátomat, Bischof Istvánt, hogy legyen segítségünkre abban, hogy a három kamera képét egy videó mixerrel a helyszínen vágjuk, a programképet rögzítsük, és mire a produkcióknak vége, a műsor is (majdnem) kész! Mint a nagyok! Istvánnak megvannak az ehhez szükséges eszközei, hiszen ő hivatásos médiamunkás, (operatőr) ebből él. Az így elkészült anyag csak minimális utómunkát igényel, (elvileg) feliratozni kell csupán. Eleje-vége főcím, fellépők nevei, stáblista, logo és kész. Úgy gondoltam, ettől nem gyérül meg jelentősen a (még) meglévő hajállományom. Ember tervez, hangmérnök végez, úgyhogy lett egy kis plusz munkám a rögzített hanggal is, de erről később.
A terv a következő volt: a terem elejére, közel a színpadhoz, jobb és baloldalra egy-egy dobogóra állítva telepítünk kamerákat, ezek a színpad velük szemben lévő oldaláról adnak (többnyire) közeli, félközeli képeket. Tehát a baloldalon álló kamera a színpad jobb oldalát veszi, a jobb oldali pedig a színpad –rendezői- bal felét. A terem közepére szintén dobogón helyezzük el a mixert, az ezt, és a harmadik kamerát kezelő operatőrt, Pistát. Ez a kamera totált ad, és csak akkor szűkít kissé, ha a színpadon kevesen vannak.

     A felszereléshez tartozik oda-vissza utas utasító (kissé nagyképűen: duplex kommunikációs rendszer) is, így István egy személyben lett az adásrendező, a képvágó, és a vezető operatőr is. Hangot a Faluház technikusa, Sütő Lajos kevert a teremben, és a keverő pultról adott vonalhangot nekünk is, melyet a rögzítő egyik sávján rögzítettünk. A másik sávra a terem „atmoszféra” hangja került, melyet a totál képet adó kamera puskamikrofonja vett. Pista kamerája profi vállkamera, cserélhető optikás, 3 db. 1/3 collos CCD-vel rendelkező, Panasonic Ag HPX 371 EJ típusú jószág. Ez a kamera 2 db P2 kártyára rögzít, aminek mérete megfelel egy régebbi rendszer a PCMCI kártya méretének. 16, 32 illetve 64 GB kapacitású egy kártya. Maximális felbontásban 1 óra anyag fér a legnagyobb kártyára.

 

     A mixer (Panasonic AG HMX-100) 7 forrást tud fogadni. 4 SD/HD-SDI és két HDMI, valamint egy DVI-A (analóg) bemenete van. (SD üzemben a két HDMI helyett két composit) Csak egyféle videó forrást tud egyszerre keverni, azaz vagy csak HD vagy csak SD. Az SDI illetve a HDMI vonalakon érkezett hangot egy 4 csatornás hangkeverővel lehet keverni, illetve minden bemeneti forráshoz analóg hangbemenetet lehet kiválasztani. A PREVIEW (előválasztott kép) és a PROGRAM (adásba vagy rögzítésre kerülő) csatornát a keverőpult a saját órajel generátora szerint összeszinkronizálja.

 

 

 

     A rögzítő egység feladata, hogy a mixer kimeneti, azaz programképét és a hangot egymással szinkronban, fájlban rögzítse. Ez a fájl alkalmas legyen utólagos feldolgozásra is. Ezt a feladatot kitűnően és költséghatékonyan!- látja el egy Black Magic Design Hyper Deck Studio. A rögzítő tulajdonképpen egy magnó, ami nem szalagra, hanem SSD-re (Solid State Disk) rögzít Apple Pro Res HQ és / vagy DnXHD kodekkel. A két SSD között a rendszer automatikusan vált, ha az egyik megtelik. A megtelt SSD üzem közben leválasztható, cserélhető, így folyamatos felvétel lehetséges.

 

      A másik két kamerát Buvár Géza klubtagunk hozta. Ezek Pista kamerájához képest játékszerek, a konzumér kategória alsó széle közepe, de szegény ember vízzel főz.

Az egyik, szintén Panasonic, HDC-TM 700 modell:

 

 

a másik egy Sony, HDR-XR160 E névre hallgat:

 

 

     Mindkettő tudja a teljes HD felbontást, és a mi szempontunkból fontos, hogy van HDMI és fejhallgató kimenetük, és mikrofon bemenetük is. Jó világítás mellett szép képet adnak, amatőr szinten nagyon jól használható mind a kettő. A „Pana” kicsit jobb a műszaki tartalmában, (3 mos) de ez a képeken nem nagyon látszik az adott felvételi körülmények között. Annak ellenére, hogy három, teljesen különböző típusú és felépítésű kamerát használtunk, szerencsére sikerült az általuk szolgáltatott képet közel azonos színvilágúra, és tónusúra beállítani. A fehéregyensúlyt mindegyiknél egyedileg állítottuk be az adott színpadfényekhez, és ezzel elértük, hogy amikor egyik kamera képéről a másikra éles vágással vágunk, ne legyen szembeötlő eltérés a két kép között. A kamerák elhelyezésénél arra kellett nagyon ügyelni, hogy a mixertől egyik se legyen távolabb 10 méternél, mert a HDMI kábelen ilyen távolságra lehet a videó jelet jelentősebb veszteség nélkül továbbítani. Ez, a hely adottságai révén könnyen teljesíthető feltétel volt. A kábeleket a padlón leragasztottuk, és igyekeztünk a székek között védett helyen vezetni, hogy a publikum mozgása közben ne essék kár a kábelekben és a berendezésekben, illetve ne történjen baleset. Amíg el nem kezdtük a felvételt, arra gondoltam, hogy az érdeklődő klubtagok a kamerák mögött, élesben is kipróbálhatják, milyen is egy „igazi tévés” produkcióban részt venni, de nagyon hamar rájöttem, hogy ez így nem tud működni, mert az a munka minőségének a rovására megy. Inkább csak figyeljenek, lessék el, hogyan kell csinálni, és ha kedvük van, kevésbé „éles” helyzetekben ki is próbálhatják, gyakorolhatják. Így tehát a két szélső kamera közül a Panasonic mögött Buvár Géza, a Sony mögött szerény(telen) személyem működött a nap folyamán. Pista a mixerre kötött monitoron látta az összes kamera képét, és az utasítón vezényelte, kitől milyen képet vár.

 

     Egy (viszonylag rövid) idő után már „önjáróak” lettünk, hisz a kamerához erősített Tally lámpa kialvása jelezte, hogy nem mi vagyunk épp kiadva, és azonnal keresni kezdtünk más, jobb, szebb képet, mint az előbb. Így aztán István is kedvére válogathatott, és csak annyit mondott a fülesbe, hogy: -„Figyelj! (Péter, vagy Géza) te következel!” -és néhány pillanat múlva, már világított is a két darab piros led a Tallyn, jelezve, hogy épp adásban van a kameránk képe.

     Buvár Géza épp adásban van. Világít a Tally két piros led lámpája.

     A magam részéről bátran kijelenthetem, hogy nagyon élveztem a munkát, mert változatos, szép volt, valódi alkotó, kreatív tevékenységet végeztünk mindannyian, és a műsor, amit felvettünk, a zene, a zenészek, –a zeneiskolai növendékek is!- mind nagyszerűek voltak! A visszajelzésekből tudom, hogy a többiek is hasonlóképpen vélekednek. Akiket érdekelt a televíziós munka, itt sokat tanulhattak, akik meg „csak” fotózni jöttek, ők csodás képeket készít(h)ettek. Íme néhány, mutatóba:

Méhely Tamás klubtársunk fotói

     Az utómunkálatok során szembesültem azzal, hogy a felvett hangban rettentő erős a basszus! A bőgő hangja mindent agyonvágott! De csak a keverőből kapott –egyébként kiváló- hangban. Az „atmoszféra” sávon, a teremhang majdhogynem kifogástalan volt! Íme, egy újabb tanulság, a kapott hangot egy saját keverőn keresztül kell felvenni, a helyszínen korrigálva az esetleges beállítási hibákat, melyek többnyire –mint most is- abból erednek, hogy a terem akusztikája miatt szükséges beállítások nem felelnek meg a felvétel követelményeinek. Szerencsére hamar észrevettem a hibát, és a vágó szoftverben a hangsávon a szükséges módosításokat megtettem. Így már kiegyenlített lett a hangzás is. A szép képekhez szép hang is dukál. Különösképp egy zenei műsorban!

A VIII. Országos Tamburás Találkozó első részében az ország különböző részéből érkezett zeneiskolai növendékek zenélnek. A felvétel hossza: 01h:33’40”

https://www.youtube.com/watch?v=mztqnKcJS4g&list=PLYnyZfZ6KUIueYosq33dJnsi6BNdxFoFC&index=3

 

A VIII. Országos Tamburás Találkozó második részében profi zenekarok muzsikálnak. A felvétel hossza: 01h:40’:00”

https://www.youtube.com/watch?v=E9qejhxHQ50&index=2&list=PLYnyZfZ6KUIueYosq33dJnsi6BNdxFoFC

A műsor felvétele előtt-közben készült fotók:

A színpad (rendezői) bal  ………………………………………………………………………………………… és jobb oldalán.

 

Előkészületek, beállítási szakasz, és élesben munka közben.

 

Tanul az ifjú utánpótlás.

 

A fény és hangszabályozó készülékek, és az épp feszülten figyelő klubtársunk, Görbe Tamás.

Írta:                                Neszveda Péter

Fotók:                            Görbe Tamás
                                        Méhely Tamás
                                        Suták Ferenc

A technikai eszközök fotói az internetről valók.